Na jó, nem úgy! Hanem így: Anyaanyaanyaanyaanya! Tehát nem áná, nem ányá, nem áhá és főleg nem áppá, ápá, és apa! Ismétlem: Anya!
Ahhoz képest, hogy hónapokig voltam vérig sértve, hogy ez gyerek banyek egész nap csak arra a pár pillanatra hagyja abba az apázást, amíg bumbózik, sikerült egy nap alatt kiütnie! Anyaanyaanyaanya egész nap, egy kis "ha meglátom apát és/vagy egy méteres távolságon belülre közeledik, elbőgöm magam" finomsággal fűszerezve megtette hatását!
Persze van ám kontextus is, meg teória, meg miegymás, de annak még ülepednie kell, hogy szavakba tudjam foglalni. Stay tuned!
2 megjegyzés:
Nekem 15 hónapot kellett várnom,hogy végre "anyázzon" a Norton.Ma amikor a nővére kiabált ,hogy Anya!Anya!,akkor Ő is mondta utána,hogy Ányá!.Remélem most már rendszeresen hallhatom Tőle is.Főleg,hogy Appa! már hónapok óta az egyik kedvenc szava.Úgyhogy megértem az örömöd.
Kívánom, hogy nálad ne egy múló tünemény legyen ez az anya dolog! Nálunk ugyanis már voltak olyan időszakok, amikor ment az anya (ana), de aztán hónapokra törölte! De most itt van megint, soha nem látott intenzitással :-)
Megjegyzés küldése