Tavaly ahogy sok egyébről, balatoni kiruccanásainkról is részletesen beszámoltam. A felületes szemlélő és a nem rendszeres olvasó azt gondolhatná, hogy idén nem is balcsizunk, pedig hétvégéken ugye szinte alapból megyünk, illetve már 2-3 hosszabb ittléten is túl vagyunk.
Nézzünk csak ezeket a paradicsomi napokat beszédfejlődés szempontjából! (Már ha egy közel 20 hónapos mukinál a lentiek beszédnek nevezhetők…)
Kuká – Hát az kérem úgy történt, hogy egyik este, már közvetlen lefekvés előtt Matyusz jó alaposan lefejelte a nem túl gyerekbarát asztal sarkát, pityergett egyet, majd felállt, és kijelentette, hogy „kuká!” Azóta természetesen beszerzésre került egy csodálatos kukásautó (szigorúan a nagyfiúknak való, „Zsombinakisvannekünkiskellazonnal” fajtából), illetve őrült csápolás jár minden kukának, kukásautónak, kukamosó autónak (!!!) és kukás bácsinak (akik nálunk nagyon jó fejek). Szintén ezzel összefüggésbe hozható, hogy a közel 250 oldalas mesekönyvből az eddig használt kb. 10 darab autós (akarom mondani bumbós) oldalból, illetve a 2 darab „hol a tigris?” és 1 darab „háá, itt a tigris!” oldalon túl már az 1 darab kukás oldalt is használjuk.
Tutu – Jajjj, ezt annyira aranyosan mondja, hogy megveszek! A t olyan kemény, mint anno a felsős osztályfőnökömé, az u pedig valami u és ü közötti cukiság! Ja, és a jelentése természetesen hajó, illetve minden érdekes, vízen közlekedő jármű. Tutu egyébként Éliás, a kis mentőhajó is, aki (hála a magasságosnak) átvette a dobogó legfelsőbb fokát übermorál, gyomrot gyorsan megfekvő Thomastól és bandájától. És Tutu Matteo is, akinek a hátsó szobába rejtett, minden nap többször is, és igen alaposan megvizsgált szörfdeszkát, illetve a felejthetetlen balatoni tutuzást köszönhetjük. (Matteo szerint pedig Matyi „King of the Tutu”.) Ja, és ma találkoztunk egy nagyon cuki Ar(tutú)rral is, szóval ez a tutu jobbnál jobb dolgokat jelöl.
Tákká – Bíztató, hogy Matyi azért néha már mutat némi (na jó, egész sok) érdeklődést a mi szavaink iránt. Néha megpróbálja leutánozni, de legtöbbször csak szétröhögi magát. A ritka leutánzások eredménye a tákká, ami babamagyarul tik-tak lenne, de az olyan snassz, ha csak simán letikitakizunk egy órát! Szóval tákká! (És persze kéri, hogy menjük, és nézzünk, ami nekem mindig nagyon jól esik, szép az a KFKI logó az órán, na!)
Táp-táp – Esténként sokat ücsörgünk a parton (bumbókat, azaz ebben az esetben vizibicikliket nézegetve), és ilyenkor repkednek dögivel a sirályok. Na és mit mond a sirály? Legalábbis a Némóban? Táp-táp. Azóta Matyi szerint a varjú, vadkacsa, és a kisveréb is. Bye-bye ká-ká!
Cicszá – Jó, néha trszi-trszá, de egyik viccesebb, mint a másik! Egy esti tanítgatás eredménye, szintén a „figyelem, hogy mit mond anya, majd szétröhögöm magam rajta” fajtából. És az volt a legjobb, hogy másnap találtunk is egy cicát, aki annyira jófej volt, hogy egy autó alá bújt, és onnan kukucskált! És játszott Apával is, így Matyi később el is tudta mesélni: Áppá, bumm-bumm, cicszá!
Kiká – Matyi Balatonon naturista életet él, és nagyon élvezi! Nem szorít a pelus, mindig van mibe megkapaszkodni, csak hogy egy pár előny említsek. Szóval egyszer csak pucéron rohan ki Matyi a szobánkból, és hőbörög, mutogat, meg áppázik. És koszos a lába. Apa be a szobába takarítani. Matyi be a zuhany alá, mosakodni. Na, ekkor mondta, hogy kiká. Tudjuk, hogy mit jelent?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése