Itthon lábat lógató, szegény állam (és apa) zsebén lógó anyaként kezdtem el gasztro irányba tapogatózni. 8 hónapos terhesként még egy napos projekt volt a kelkáposzta főzelék, de Karácsonyra odáig jutottam, hogy a fejembe vettem, az összes szomszédunkat sütivel fogom meglepni. Aztán még hozzácsaptam egy-két további családot, barátot a "szűk" szomszédsághoz, így úgy jártam, hogy egész decemberben próbasütöttem, sütöttem, csomagoltam, ettem, majd szentestére kipukkantam. A süti maratonon legyártott raklapnyi édesség közül a család egyértelmű kedvence egy pisztáciás, vörösáfonyás keksz lett, amiből nagynéni kedvéért több adagot is gyárthattam. Aztán elmúlt a Karácsony, és a sütiláz is csillapodott.
Pár héttel később, januárban nagynéni friss anyuka és nagynéni státuszú barátnőivel babazsúrt rendeztünk. Már nem emlékszem, hogy ki is sietett haza etetni/altatni/tisztába rakni, de az biztos, hogy már csak kb. 3 mondatra futotta, amikor nagynéni elpöttyintette, hogy "jaaa, D. is ír ám blogot!" Erre persze felkaptam a fejem, megörültem, és le is döbbentem, hogy de jó, ismerek egy profit! Akkor mondjuk a Lila Füge név még csak ismerősnek hangzott, a kép csak otthon állt össze: hiszen mi D. sütijének csápoltunk egész Karácsonykor!
Innentől persze kitüntetett figyelmet kapott a blog, itt értesültem március végén a Segítsüti akcióról is. Gasztroblogger anyukák összeálltak, sütöttek, segítettek. Én meg totál rádurrantam az iszonyatosan ínycsiklandozó sütire, és szépen suttyomban késő esténként licitáltam. És nyertem!!!
Na kérem, ezt a sütit fogyasztottuk el múlt szombaton, a januárihoz hasonló körben. Csak persze eltelt pár hónap, így Mimi már nem csak táncolt a TV előtt, hanem több strófás verseket szavalt és bőszen ismételte a nyolc-tíz szótagos szavakat, Bibi szörnyű vicces hangokkal kísérve grimaszolt és tepert négykézláb, (titkos kedvenc "hiszenfiúúúú*") Tutu pedig ezerrel vigyorgott, és közben szépen körbekapaszkodta a lakást, és nagggyon közel került az "és akkor most már tényleg felállok egyedül" állapothoz. Én meg elméláztam, hogy jaaaaj, de rég is volt már, hogy az én kölköm ilyeneket csinált! Apropó, az én kölköm a buli nagy részén duzzogott, szégyenlősködött, (9 kg-ig használható) babaszékben heverészett, és megpróbálta lenyúlni a kicsik játékait, majd amikor ezt nem hagytuk, egy kis lámpakapcsolgatással vigasztalta magát. Persze a sütiből is formájához méltó mennyiséget fogyasztott, így haza három darabot vittünk, ami Nagyi-Apa-Matyi leosztásban került elfogyasztásra.
by Lila Füge
Ja, és milyen volt a süti, azon kívül, hogy nam-nam? Apa csak ennyit kérdezett: "Macsek, akkor ilyet ugye csinálsz?" Well, vagy licitálok!
Gondolom, remélem lesz ilyen jövőre is, addigra már talán saját zsebből fogok licitálni, így bátran állok a kihívók elébe! Tessék csak jönni sokan, nem adom fel könnyen!
D. és Tutu, Nektek pedig nagyon köszönjük a vendéglátást! Is.
*Úr Isten, ide jutottam a "mindegy mi lesz, csak egészséges kislány legyen" állapotból!!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése