Magyarázkodás

Drága Matyukám!

Már egy-két hete szinte miden egyes nap lelkiismeret furdalás közepette gondolok a blogra, hogy jajjj, még a 11 hónaposat sem írtam meg, meg azt sem, hogy már nem pürét eszel, hanem darabos kaját vágsz a falhoz, jobb esetben dobsz le a földre.

Vagy hogy már szétbrummogod magad, miközben az autóidat tologatod. Meg azt, hogy azok a drága vasutasok sztrájkoltak, és így nem jött vonat, és nem mutogathattad, hogy "at! at!". Meg arról sem számoltam be, hogy a vízvezeték szerelésről (fürdőszobai összefolyó állandó birizgálása) átnyergeltél a villanyszerelő szakmára, és azzal indul a napod, hogy jó tíz percet elbíbelődsz az éjjeli lámpa kapcsolgatásával. Pedig korán kelsz, még azzal is meg kell küzdened, hogy bántja a szemedet a fény, de Te nem adod fel!

Megpróbálhatok magyarázkodni, hogy 6 féle sütit sütöttem Karácsonyra, meg hogy most épp ledöntött a lábamról a dátha, meg hogy azzal voltunk elfoglalva Apával, hogy megyünk, vagy maradunk, meg kitalálhatnék még ezt, meg azt... Talán mentségemre szolgál, hogy nagyon röstellem ám ezt az egészet!

Amint tudom, szépen írok egy "Matyi 11 hónapos"-at, lehetőleg még a "Matyi 1 éves" előtt, szépen visszadátumozom, aztán reménykedjünk, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba, és szépen dokumentálgatlak majd tovább!

Pussz és egyegyegy!

Anya