És amitől ez bréking: napközben!!!
Na jó, be kell vallanom, hogy az a 3 óra igazándiból csak 2 óra 50 perc volt, de hát így is totál üressé vált az életem, nem tudtam mit kezdeni magammal. Ezért úgy lenne kellőképp hatásos a hír, ha mellékelhetném hozzá a rólam készült kandikamerás felvételt is. Kb. ezt láthatnánk:
- Anya gyorsan ebédet főz, kapkod, mint állat, hogy kész legyen 30 perc alatt
- közben elgondolkodik, hogy érdemes-e a korábbi szőnyegbombázás nyomait eltakarítani, de arra jut, hogy arra a max 20 percre, ami még hátravan, tényleg nem érdemes
- Anya revideálja az előző gondolatmenetet és szépen visszapakolja az összes (Matyu számára hozzáférhető, így garantáltan kipakolt) konyhai fiókot és szekrényt
- még mindig csend, akkor talán pakoljuk össze az ötven mesekönyvet és a százötven bümmbümm autót is
- csend, Anya arcán értetlenkedés
- na jó, tényleg nem érti, de azért leül a kanapéra, hiszen tudja, hogy ha mástól nem, ettől garantáltan véget ér a szunyó
- és nem
- és attól sem, hogy a laptop adaptere lezuhan, és brutál a csörömpölés
- "húúú, be van kapcsolva az a rohadt légzésfigyelő?"
- be, alszik
- Anya kanapén internetezik,majd (hihetetlen fordulatként) ráun
- az alvás 2 és feledik órájában előszedi a fényképezőt és félve bedugja az ajtórésen
- majd ledől a kanapéra, és nem pattan fel azonnal...
Ezt a hírt pedig az eset megtörténte után 2 nappal rögzítem, miközben kisfiú több mint 2 órája alszik. Mi meg csak nézünk Apukával.
Apró update: A bejegyzés írása alatt Matyu csúcsot döntött, és percre pontosan lenyomta azt a bizonyos 3 órát...






