Gyümőőőcs

Matyi nagyfiú létére fanatikus "gyümőcs" rajongó. Ami nem lenne baj, ha a gyümőcs gyümölcsöt, és nem üveges gyümölcspempőt takarna. A baj még kisebb lenne, ha nem csak egy márka egy típusát lenne hajlandó megenni.

Sokáig a Hipp őszibarack volt a menő, aztán mikor rájöttünk, hogy a Kecskeméti ugyanaz, csak fele annyiba kerül, magam sem értem hogyan, de sikerült átszoktatnunk. Azóta megy a Kecskeméti őszibarack. Szigorúan. Ha az ember mellényúl, és őszibarack-almát vesz, akkor ordít, hogy "de nem látod, hogy nem az van ráírvaaaa?".

Elfogyott a héten a gyümőcs, ami betegség idején, amikor 4 féle cuccot kavarunk titkon a nyunyába, elég problémás. Így a DM-ben a Kecskeméti őszibarack helyén tátongó űr láttán vettem egy nagy levegőt, és bevállaltam egy karton Hipp-et. És ma reggel eljött az igazság rettegve várt pillanata. Amit Matyi a következőkkel nyugtázott:
Ezen nem azon van, ezen meg azon van!

Ennyi. És utána megette.

Kedvenc barkácsboltunk, az OVI

Nagyjából az egész őszt végignevetgéltem azon, hogy Matyi délutánonként bölcsi után az "oviba" megy Nagyival. Nagyi ugyanis rájött, hogy egy barkácsbolt legalább olyan remek program, mint egy cementtelep, vagy egy Volvo munkagépkereskedés. Matyi pedig nem jött rá, hogy az ovi és az OBI nem ugyanaz. Ahogy eljöttek a sötét, hideg esték, Matyu és Nagyi rászoktak a rövidített cementtelep-Volvo kereskedés-vasútállomás-buszvégállomás bölcsilevezető körre, az ovi-OBI pedig mellőzve lett.

Míg el nem jött a pillanat, amikor meguntuk, hogy a csapból dől a víz, de nem csak akkor, és nem csak ott, amikor és ahol mi szeretnénk. Ezzel megszületett a remek hétvégi program a család férfitagjai számára, nekem pedig a nyugodt főzés reménye.

Tegnap esti altatásnál a vasárnapi programra készülve leleményesen bevetettem a "ha nem fekszel nyugton az ágyban, nem mehetsz Apával az OBI-ba" fenyítést, amire ha fegyelmet nem is, de egy nagyon cuki választ kaptam: "Ha pelusba kakilok, nem mehetek oviba!"
Drága OBI-nknak, vagy inkább az ott vásárolt csaptelepnek köszönhetően ma is nevethettünk egy hatalmasat. Matyi teljesen beindult, hogy szereljék be a szerzeményt, de Apa reálisan felmérte képességeit, és nem élt ezzel a lehetőséggel. Matyi nem értett egyet.

Matyi: "De Apa miért nem fölrakja?"
Apa: "Mert majd jön a Czékman Dezső bácsi, és felrakja!"
Matyi: "De Apa a legerősebb, nem a Czékman Dezső!"
Na erre nem jött túl gyors válasz.

Január 1. 12:57, ismét

Úgy kb., mert azért egy 3 évest már nem olyan egyszerű befogni egy kis fényképezkedésre.

És akkor most már a negyediket tapossa, 27-es lábbal, 17,6 kilóval, 1 méter sudáran. Boldog szülinapot Matyu! És ahogy ő mondta, boldog szülinapot Anya, boldog szülinapot Apa!

Jöjj el kedves!

Boldog születésnapot Apa!

Szombat reggel

Szombat kora reggel a család még 1-2 évig talán erősebbnek nevezhető férfi tagja úgy gondolta, nem vergődik tovább álmatlanul az ágyban (ezt soha nem fogom megérteni...), és elment vásárolni. Ezt természetesen a család másik férfi tagja egyből megérezte, benyargalt a szobába, bevetette magát az ágyba, kicsit bújt, meg anyaaaaaa, anyaaaaa-zott, aztán kiparancsolt az ágyból. Így reggel negyed nyolckor a család egyetlen, az alvással egészséges kapcsolatot ápoló tagja a következő beszélgetésbe keveredhetett:

Matyi: Anya, gyere, építsük meg a vasutat!
Anya: Matyi, várjuk meg inkább Apát, ő tud jó vasutat építeni!
Matyi: Nem, gyere, te vasutas lány vagy!

Utána szerencsére kiderült, hogy nekem csak csodálnom kell, ahogy ő épít. Így felhívhattam Apát, hogy adjak némi instrukciót a bevásárláshoz. Gondoltam adok Matyinak is esélyt a beleszólásra.

Anya: Matyi, Apa mit hozzon a boltból?
Matyi: Hááááááááááááát*, autóóóóóóóót ééééééééés gépet**!
Anya: ... (Csend. Mosoly.)
Matyi: Anya, ne nevess!!

Igaza van, komolyan kell venni, ha valaki ennyire rajong valamiért.

* Mostanában minden válasz így kezdődik. A kedvenc pedig: "Háááát, nemigen."
** Gépek alatt munkagépeket értünk, mi beavatottak. Valami csatornázási projekt, vagy mi miatt nagyjából a ház előtt dolgozik folyamatosan 5-10 gép, jó kis New Holland-ok, Liebherr-ek, Bobcat-ek. Matyi mindet nevén nevezi, és amikor ezen ledöbbenek, és megkérdezem, honnan tudja, közli, hogy "Hát oda van írva". Én meg ilyenkor persze elszégyellem magam, mert tényleg oda van írva. És a legaranyosabbat múltkor mondta, amikor a patak túloldaláról figyelhettük a fennforgást: "Anya, odanézz, milyen szép gépek!" Sárosak, rozsdásak, de Matyi szerint kevés szebb dolog van ennél a világon.