"Nagyi, gyejeee!"

A szokásos "Anya gyejeee!", vagy a ritka "Jobi gyejeee!" helyett erre ébredtünk péntek reggel. És nagyon örültünk neki!

Matyi ugyanis azt kapta Apa szülinapjára, hogy házhoz rendeltük Nagyit, majd a kellemetlen késéstől tartva elrohantunk otthonról, magukra hagyva a csoda párost. Így csak az autóban ülve volt lehetőségem arra, hogy elparázgassak kicsit azon, vajon hogy fogja Matyuka feldolgozni, hogy nem a mi idegeinket edzheti órákon át esti elalvás címszóval, hanem Nagyi "leteszem az ágyba, megsimizem a hátát és már alszik is" módszerét kényszerül elszenvedni.

Hogy sikerült? Természetesen tökéletesen! Nagyi részéről éjjel 1/2 1-kor megkaptuk az "ez a gyerek egy tündér" beszámolót, Matyu pedig reggel próbált minket félretolni a képből, hogy lássa, Nagyi ott ül-e még a nappaliban.

Még jó, hogy van ez a bölcsi, min paráznék, ha már a nélkülünk alvás is így megy??