Tegnap Matyi délutáni kis pihikéje 4 órásra sikeredett (mondjuk reggel hatkor már szigorúan kisautókat leltároztunk), így 3 óra elteltével megint rám tört a ritka, de annál sokkolóbb "bekapcsoltuk a légzésfigyelőt?" parám. Szépen belopóztam a szobájába, épp akkor fordult meg, és kiszólt álmából: "nyam-nyam"! Miről álmodhatott ez a kis pocak?
Erről eszembe jutott, leírom, milyen álmokba nyerhettünk már betekintés, vagy inkább befülelést. Legutóbbi kellemes egy éjszaka kellős közepén a csendbe hasító "vijjám" volt, ekkor gyanítom, hogy McQueen család Villám fiát szólította.
Aztán persze volt már olyan is, amitől majdnem sírva fakadtam, és szívem szerint csak szorongattam volna, és kitöröltem volna minden rossz gondolatot a kis fejéből. Ilyen volt, amikor egy nehéz délután után (mikor a kertben hiába szólongatta Zsombit, ő a nagyokkal focizott) éjszaka sírva kiabálta Zsombi nevét. Jajaj, ilyenkor szoktam úgy érezni, hogy nem vagyok én erre az anyaság dologra alkalmas!
De be kell vallanom, sokkal gyakoribban a vicces álomkiáltások, a kedvencem a több órás csöndet megtörő, teljesen éber Anyu deje! Lassan esedékes a ma délutáni, megyek is!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése