Határozott kijelentés

Apa nevű tudósítónk jelenti a sötét gyerekszobából:

"Hajnali kettő, gyermek magához szólit. (Valamiért Anyának hív, de értem így is, hogy nekem kell mennem.) Az A2 autós magazin gyors, gyermek által kezdeményezett átfutása, majd csend. Aztán egy rövid, de velős kijelentés: "Szerintem nem!" És alvás."

Bréking: Matyi igent mondott

Ö, meg a helyett. Mert jó, hogy a kukoricakombájnautó már "hónapok" óta akár félálomban és fejen állva is bármikor tökéletesen artikulálva hagyja el a száját, az "igen" az bizony nem ment. Az "igen" az eddig vagy "de" volt, vagy inkább egy határozott, férfias ö. Mától "igen" (is).

Köd

Ködös reggelekhez volt mostanság szerencsénk (mondjuk ez vol velük a legapróbb baj, de erről talán majd máskor). A második reggelen lányos zavaromban az időjárásról kezdtem beszélgetést ezzel a nagyon jóképű fiatalemberrel:

Anya: Nézd csak Matyu, megint köd van!
Matyi: Még egy!

Igen, még egy ködhöz volt szerencsénk. Jó ez a mindent megszámolósdi!

Ébredés

Vidáman ébredtünk ma, ugyanis a szokásos "Anya dejeee, anyaaaaaaaaaaaa dejeeee, dejedejedejeeeeeeeeeee!" helyett a reggel csöndjét egyszer csak egy ajtónyikorgás, és halk csoszogás törte meg. Félkómában összemosolyogtunk Apával, majd vártuk a folytatást. (Én mondjuk elég gyorsan visszacsúsztam háromnegyed, majd egész kómába...)

Ki tudja, hány perc telt el, amikor a konyhából egyszer csak fiókhuzigálás, matatás hallatszik. Erre aztán a fittebbik szülő (nem én) ki is pattant az ágyból, és kivágtatott a konyhába. Ennek így visszanézve igazán örülhetünk, ugyanis elmesélése alapján a következő kép fogadta:

Mindenes fiók (amibe Matyi még nem lát be) kihúzva, Matyi kezében nagy olló, és a tarkóját, gallérját célozgatja "Cimki, cimki!" felkiáltásokkal.

Apa azt hiszem ott hirtelen teljesen felébredt. Mondjuk az ijedtségen túl kedves Matyitól, hogy ezt a szokásos "Anya, cimki, cimki!" problémát vasárnap reggel egyedül gondolta elrendezni. Utána gondolom betett volna egy TVD-t (igen, TV-n nézzük a DVD-t, így az mi más lehetne, mint TVD), és lenyomott volna egy-két gyümölcsöt. Mi meg aludhattunk volna. Így csak én aludhattam :-)

Fókán(y) autó

Akinek újdonság, hogy Matyi odavan az autókért, az ha lehet most azonnal áramtalanítsa a gépet, és ne tévedjen többet erre. Akinek nem, annak elárulom, hogy családi portfóliónk minőségi összetételét tekintve meglepő, mennyiségi összetételét tekintve viszont cseppet sem érthetetlen okból Matyi szíve egy ideje erősen a Fordok felé húz.

Így Anya januári munkásnővé vedlése Matyinál egyelőre nem azért verte ki a biztosítékot, mert esetleg Anya korán megy, néha késő jön, általában fáradt, és különben is, hanem azért mert Anya képes volt új, nem Ford autóval menni érte a bölcsibe!

Az én kis drágám próbált kimenteni engem ebből a kellemetlen helyzetből, és hiába mondtuk, hogy mi is ez az autó, ő megengedően, elnézően, vagy talán csak bizakodóan annyit engedett csak, hogy akkor legyen "Ford Passza". Aztán lett egyszerűen nagy autó, persze nem úgy nagy autó, mint ahogy Nagyié kis autó, hiszen az Ford autó, így egyértelműen többet ér, mint bármekkora nem Ford autó.

Két napja már a Sport Autó magazint* lapozgatva próbálkozott Fokaszungával, és hasonlókkal, de mára eljutottunk egy szuper névhez: Fókány autó. Imádom, és ezennel az autó névadó pályázatát lezárom. A nyertes Matyi és a Fókány autó!

*Lányos anyák, könyörgöm, honnan fogjátok Ti azt megtudni, milyen érzés, amikor reggel 1/2 7-kor a gyereketek azt mondja: "Anya, mesélj!", és a kezetekbe nyom egy Sport Autó magazint???

Január 1. 12:57

2008. január 1-én 12:57-kor ránézett Dr. T. szülész-nőgyógyász az órára, és azt mondta: "Akkor tehát 12:57!" Ha nem vagyok kicsit mással elfoglalva, már ott kipattanhatott volna fejemből az ötlet, de közel egy évbe tellett, így akkori képen nincs. Viszont azóta rendületlenül fényképezkedünk január 1-én, 12:57-kor. Mi hárman. És már kettőn túl vagyunk. És ilyenkor aztán tényleg nem az a fontos, milyen a kép, hanem hogy mikor készült. Ismétlem: január 1-én, 12:57-kor.