Családmodell

Tegyük fel, hogy anya szeret parázni. Ha ez igaz, akkor most jó dolga van, mert talán van min. Vagy ha nincs, az se baj, mert ha azt hiszi, hogy van, akkor előbb-utóbb lesz.

Huhh, mi ez? Igazából csak Matyi egy-két relatív friss mondását akartam dokumentálni. Csak annyira frappánsak, meg parába vágóak, hogy eléjük kívánkozott ez a kis betekintés Anya kacifántos, határozottan határozatlan gondolatmenetébe.

Na, szóval, van ugye egy dolgozó Anya, sok munka, szintén dolgozó, de otthon mindenben segítő Apa, aki azért a jó magyar átlagnál sokkal többet törődik kicsi gyermekével. Bölcsibe visz, fürdet, altat, egyebek. Ami mindenen parázó Anyát nem csak hálára, hanem néha természetesen parára is készteti. Mert ugye hogy lesz ebből egészséges családkép, vagy mi?

A válasz megszületett, két verzióban is. Úgy látszik, bármit is lát otthon egy gyermek, "mégnemishároméves" korára már tudja, hogy az asszony helye a konyhában, és néha leviheti a sört az urának a műhelybe. Éljenek a sztereotípiák, meg az egészséges nemi szerepek!

Matyi: Apa és én szerelők vagyunk. Én szerelem a buszot, Apa szereli a kombájnt!
Anya: És én mit szerelek?
Matyi: Te nem szerelsz, te gondozónéni vagy!

És pár nappal később egy másik, ha nem lettem volna biztos abban, hogy hol (lenne) a helyem. Egyik nagy kedvenccel, Perdi kutyussal és kicsi Perdivel eljátszva:

Matyi: Ez a kisfia.
Anya: Perdi az anyuka?
Matyi: Igen.
Anya: És hol az apuka?
Matyi: Elment dolgozni.

Ha feminista lennék, minimum aggódnék, de mivel néha kicsit sokat dolgozó anyuka vagyok, megnyugodhatok, hogy kis macsó Matyum számára mindenek ellenére a világ kerek.

Szombat esti szösszenetek

Tegnap este nem részletezendő okokból kifolyólag ínyenc Apa kedvencét, tejbegrízt készítettem. Elé tettem a tányért és a kakaót, és már fordultam is volna Matyi adagjáért, amikor Matyi berombolt a szobába: "Én is kérek kakós főzeléket!"

Az este hátralévő részében is humoránál volt a gyermek. Alváshoz akartam kedvet csinálni, így elkezdtem fényezni a napokban beszerzett dínós pizsit. Matyinak tetszett a téma:
"Én kicsi dínó vagyok, te nagy dínó."
"És Apa?"
"Apa szőrös dínó."

Jobbnál jobbakat mond mostanság ez a srác, annyira jó fej, hogy ha épp nem nevelni kell, csak röhögünk és röhögünk. Kár, hogy ritkán jutok el odáig, hogy le is írjam.

Amiért érdemes a blogot újraéleszteni

Sok mindenért. Már rég kellett volna, és nem csak azért, hogy Júbán Viktó lekerüljön a címlapról. (Egyébként már rég nem aktuális, úgy tűnik, futó fellángolás volt Matyu részéről.)

Na, szóval ami írásra késztet, és amitől összefutott a könny a szememben:

Ülünk a kanapén, Matyi a "helyén" (ami ugye régen az én helyem volt, de elfoglalta az egyetlen lény, akitől még ezt is szó nélkül eltűröm), én mellette. Átöleli a nyakam, magához húz a maga kis férfias határozottságával és bika erejével, de aztán jön a szívfacsarás, könnyfakasztás. Arcára mutat, és kinyilatkoztat: Mindjárt jön ide az anyaszag!

Könnyfátyol, és közben eszembe jut, hogy ugrik be az egész gyerekkor, amikor megérzem Anyu 100 éve használt parfümének illatát, és megrettenek, megdöbbenek, hogy nekem is van szagom, ami majd 30 év múlva Matyicicában ébreszt remélhetőleg kellemes emlékeket. Hmmm.

Ha már írok, akkor gyorsan egy rövidet Apáról is:

Balcsin ülünk a teraszon, valamit eszünk (legyen reggeli, Matyi szerint úgyis minden nyami az).
Anya: Matyi, ki a te apád? (Azért tisztázom, a kérdést nem kétség szülte...)
Matyi: Az, ami ott ül.

Matyi választási eredményeket elemez

Posztokat osztogat a szerettei között, majd Jundán Viktó személyében miniszterelnököt jelöl. Kamerák mögött egyébként felfedte, hogy igazándiból Kombá(j)n Viktó-ra gondolt.

A felvétel előtt a pártok logóit osztogatta a filmen is említett szerettek között, jó, hogy ezt nem sikerült felvenni, lenne nagy sértődés. Főleg annak a részéről, akinek köszönhetően a kisfiú legnagyobb meglepetésünkre nevén nevezte a jövőbeni miniszterelnököt. Ja, és a független képviselő nagyon szimpatikus volt neki, főleg, hogy (Matyi szerint) Volvo jelet választott magának.

Bölcsis üzenőfüzetből: "Ilyen voltam 27 hónaposan"

Ha már arra nem vagyok képes, hogy szépen megfogalmazzam, és magam leírjam, milyen is a már 27 hónapnál is idősebb Matyunk, akkor bemásolom (a Matyi által annyira szeretett, általunk pedig nagyon megbecsült) Bea (szerintem néha nagyon vicces) jellemzését. Aztán ha tart a lendület, akkor talán a 24 hónaposat is bepötyögöm az örökkéválóságnak. A leírtakkal kapcsolatos gondolataim, vagy hasonlók, zárójelben.

Kedves Zs. és R.!
Matyika végre boldogan jön bölcsődébe, nagyon jól érzi magát, felszabadultan játszik. A szobában leginkább az autókkal (óriási meglepetés!) és a kirakós játékokkal (még nagyobb...) foglalja el magát, de főzni is szokott. A könyvek, képes újságok (konkrétan Auto Bild, a2 és társai) is érdekesek számára, és szereti, ha mesélek belőle (hááát, én azért az éjszaka AutoBild-et mesélést nem...). Az énekeket, verseket már néha mondogatja ő is (bizony, úgy 3-4 hete itthon is lebukott). Barátja is van a Lilla személyében, aki ugye kislány. Sokat ölelgeti, puszilgatja, majd megfojtja, úgy kell mondani neki, hogy ne a nyakánál szeretgesse, hanem a hasát ölelje át. (Ismerős, de én szeretem!) Bekapcsolom a magnót, azonnal kézenfogják egymást, és már táncolnak is.
Ha az udvaron vagyunk, sokat motorozik, szaladgál, de soha nem téveszt szem elől, mindig a közelünkbe tér vissza.
Sokat fejlődött a vetkőzés és öltözködés terén (jó hallani, mert látni nem nagyon látjuk...), ha valami nem sikerül, akkor jön és azt mondja "Bea segít nekem!". Azért még sokat kell gyakorolnunk, de időnk bőven van (Bea titkon buddhista). Egyre tisztábban eszik (khmmm), odahajol a tányér fölé, viszont a kenyér héját eddig megette, és mostanában pedig nem (itthon meg páratlan napokon a kifli külsejét, párosokon meg csak a belsejét eszi...).
Az alvás teljesen rendeződött (ahaaaaaaaa), 1/2 1 felé elalszik (1/2 háromkor az ágyhoz kötöznénk, ha nem csak a földön lenne hajlandó aludni) és 1/2 3 után valamikor ébred (1/2 6-ig alszik, hogy utána este 10 előtt esélytelen legyen az altatás).
Szeretetét kinyilvánítja felénk is, odabújik az ölembe, ha megérkezem, szalad és átöleli a lábamat a köszönés mellett (:-)))))))).
Úgy vélem, Matyi most már igazán beszokott a bölcsődébe. (Anya legnagyobb örömére és megnyugvására!)
2010. április 15.

A hét kijelentése

Az pedig "Jijja" (született Lilla) szájából hangzott el.

A hölgyről egyébként már rég meg kellett volna itt emlékeznünk, ugyanis Matyu naaagy szerelme és legjobb bölcsis barátja. Mint kiderült, ő még ennél többet is képzel erről a kapcsolatról.

Szóval, bölcsiben bekapcsoltak valami muzsikát, amire Bianka (aki ugya nem Jijja) odapattant Matyihoz (a nem túl egészséges nemi arányokkal* bíró csoport kiskakasához), és táncra kérte. Erre Jijja odalépett, és gyors eligazítást tartott: Matyi az enyém!

Én ezen egyébként jót nevettem, de nem vettem komolyan, azt hittem egyedi az eset. Aztán Móni gondozó néni felvilágosított, hogy Matyu és Jijja felváltva kergeti el a kettőjük közé férkőzni kívánókat, és totál monogámak. Hmmm.