Ha már arra nem vagyok képes, hogy szépen megfogalmazzam, és magam leírjam, milyen is a már 27 hónapnál is idősebb Matyunk, akkor bemásolom (a Matyi által annyira szeretett, általunk pedig nagyon megbecsült) Bea (szerintem néha nagyon vicces) jellemzését. Aztán ha tart a lendület, akkor talán a 24 hónaposat is bepötyögöm az örökkéválóságnak. A leírtakkal kapcsolatos gondolataim, vagy hasonlók, zárójelben.
Kedves Zs. és R.!
Matyika végre boldogan jön bölcsődébe, nagyon jól érzi magát, felszabadultan játszik. A szobában leginkább az autókkal (óriási meglepetés!) és a kirakós játékokkal (még nagyobb...) foglalja el magát, de főzni is szokott. A könyvek, képes újságok (konkrétan Auto Bild, a2 és társai) is érdekesek számára, és szereti, ha mesélek belőle (hááát, én azért az éjszaka AutoBild-et mesélést nem...). Az énekeket, verseket már néha mondogatja ő is (bizony, úgy 3-4 hete itthon is lebukott). Barátja is van a Lilla személyében, aki ugye kislány. Sokat ölelgeti, puszilgatja, majd megfojtja, úgy kell mondani neki, hogy ne a nyakánál szeretgesse, hanem a hasát ölelje át. (Ismerős, de én szeretem!) Bekapcsolom a magnót, azonnal kézenfogják egymást, és már táncolnak is.
Ha az udvaron vagyunk, sokat motorozik, szaladgál, de soha nem téveszt szem elől, mindig a közelünkbe tér vissza.
Sokat fejlődött a vetkőzés és öltözködés terén (jó hallani, mert látni nem nagyon látjuk...), ha valami nem sikerül, akkor jön és azt mondja "Bea segít nekem!". Azért még sokat kell gyakorolnunk, de időnk bőven van (Bea titkon buddhista). Egyre tisztábban eszik (khmmm), odahajol a tányér fölé, viszont a kenyér héját eddig megette, és mostanában pedig nem (itthon meg páratlan napokon a kifli külsejét, párosokon meg csak a belsejét eszi...).
Az alvás teljesen rendeződött (ahaaaaaaaa), 1/2 1 felé elalszik (1/2 háromkor az ágyhoz kötöznénk, ha nem csak a földön lenne hajlandó aludni) és 1/2 3 után valamikor ébred (1/2 6-ig alszik, hogy utána este 10 előtt esélytelen legyen az altatás).
Szeretetét kinyilvánítja felénk is, odabújik az ölembe, ha megérkezem, szalad és átöleli a lábamat a köszönés mellett (:-)))))))).
Úgy vélem, Matyi most már igazán beszokott a bölcsődébe. (Anya legnagyobb örömére és megnyugvására!)
2010. április 15.
Matyika végre boldogan jön bölcsődébe, nagyon jól érzi magát, felszabadultan játszik. A szobában leginkább az autókkal (óriási meglepetés!) és a kirakós játékokkal (még nagyobb...) foglalja el magát, de főzni is szokott. A könyvek, képes újságok (konkrétan Auto Bild, a2 és társai) is érdekesek számára, és szereti, ha mesélek belőle (hááát, én azért az éjszaka AutoBild-et mesélést nem...). Az énekeket, verseket már néha mondogatja ő is (bizony, úgy 3-4 hete itthon is lebukott). Barátja is van a Lilla személyében, aki ugye kislány. Sokat ölelgeti, puszilgatja, majd megfojtja, úgy kell mondani neki, hogy ne a nyakánál szeretgesse, hanem a hasát ölelje át. (Ismerős, de én szeretem!) Bekapcsolom a magnót, azonnal kézenfogják egymást, és már táncolnak is.
Ha az udvaron vagyunk, sokat motorozik, szaladgál, de soha nem téveszt szem elől, mindig a közelünkbe tér vissza.
Sokat fejlődött a vetkőzés és öltözködés terén (jó hallani, mert látni nem nagyon látjuk...), ha valami nem sikerül, akkor jön és azt mondja "Bea segít nekem!". Azért még sokat kell gyakorolnunk, de időnk bőven van (Bea titkon buddhista). Egyre tisztábban eszik (khmmm), odahajol a tányér fölé, viszont a kenyér héját eddig megette, és mostanában pedig nem (itthon meg páratlan napokon a kifli külsejét, párosokon meg csak a belsejét eszi...).
Az alvás teljesen rendeződött (ahaaaaaaaa), 1/2 1 felé elalszik (1/2 háromkor az ágyhoz kötöznénk, ha nem csak a földön lenne hajlandó aludni) és 1/2 3 után valamikor ébred (1/2 6-ig alszik, hogy utána este 10 előtt esélytelen legyen az altatás).
Szeretetét kinyilvánítja felénk is, odabújik az ölembe, ha megérkezem, szalad és átöleli a lábamat a köszönés mellett (:-)))))))).
Úgy vélem, Matyi most már igazán beszokott a bölcsődébe. (Anya legnagyobb örömére és megnyugvására!)
2010. április 15.
