Day 4

Magam sem hittem, amit tegnap leírtam, de csak bejött! Ma bizony nem sírt senki a bölcsiben! És én ha jól emlékszem, a bölcsin kívül sem, ami azért manapság nagy szó!

Legújabb formánkat hozva megint kicsit megcsúszva ébredtünk, de még épp időben, hogy Nóri barátnőnk őszi turnéjának mai RTL Klubbos állomását elcsípjük. Matyi kicsit lefagyott a dologtól, elszokott már attól, hogy ismerősöket lásson a TV-ben, de aztán újraindítottuk, és ment a pörgés.

Bölcsihez érve kitörő örömmel vettük tudomásul, hogy a kertben egy bazi nagy darus kocsi áll, és motoros fűrészek megnyugtató moraja hallatszik. Így egy kis ebéd befizetéses intermezzo után alig bírtam rávenni Matyit a cipőcserére, ő már rohant is be a szobába, és pattant fel a dobogóra az ablaknál, és már bámulta is a kerti eseményeket. Pár perc múlva azért csak eljött onnan, és örömmel láttam, hogy bizony egyre nagyobb magabiztossággal flangált a szobában. Szépen előjöttek a matyis ugrálások, szökdelések, sunci pillantások. Amikor a kipenderítésemre került sor, megint az ablaknál állt, így nagyon nem izgatta, hogy anya épp dolgára megy. Ezek alapján azért bíztam benne, hogy nem lesz neki kínszenvedés az elkövetkező 2- 2 és fél óra.

Na nem úgy nekem! Ilyen lassan még nem telt el 2 és fél óra! Pedig ott duruzsolt a fülemben a "101 pozitív állítás" (mert én ma bizony nem sírok!), meg ott volt a kezemben egy jó kis könyv. Viszont ott volt a fenekem alatt egy 2-3 évesek számára 2 percnyi cipőcserére tervezett pad, és azt hittem, megveszek. Kimenni meg ugye a tegnapiak után nem mertem, nehogy megint síró Matyuszira jöjjek vissza! Így fél óráknak tűnő 5 percenként néztem fel az órára. Aztán megküzdöttem magammal, és nem dőltem el a kispadon, pedig majd' elaludtam. Aztán tovább küzdöttem magammal, és szépen visszadugtam a fülembe a fülhallgatót, amikor hallottam, hogy Matyu anyázik. Ezt többször is megtettem. Aztán egyszer csak eltelt az a három napnak érzett közel 2 és fél óra, és kijött egy jókedvű Matyu, aki sírás helyett nam-nammolt, remélem a cukkíni főzeléket mesélte, és nem a rántott párizsit!

Na, ez azért így mindenek ellenére sokkal jobb volt. Holnap is megyünk, mert várnak. És mert egyre elképzelhetőbbnek tűnik, hogy jó lesz neki ott.