Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. október 18., vasárnap

Tábász Tábi


Egy-két hete már tervezgetem, hogy írok egy "Találós kérdés" nevű bejegyzést, és valami szép nyereményt sorsolok ki a a megfejtők között. Na hát ez, mint annyi minden más, egyéb világot megváltó és meg nem váltó elfoglaltságok miatt elmaradt, és közben a megfejtés is megszületett.

A kérdés valami olyan lett volna, hogy "Mi a franc az a tábász tábi?". Ez a dilemma most már "Honnan a francból jön az, hogy Tábász Tábi?"-ra egyszerűsödött, sőt, van már tipp is! Nem azt mondom, hogy sok értelme van, de létezése tagadhatatlan!

Na, Tábász Tábi (csak tippelek, hogy két szó, és azért nagy betű, mert tulajdonnév) a képen látható fiú, Matyi bálványa, kedvenc barátja, Zsombi. Akinek ugye nincs egyszerű neve, így nem akadtam meg azon, hogy Matyi először nem őt, hanem Pistit (harmadikos nagyfiú haverját, bocsi!) nevezte nevén. Na de arra nem gondoltam volna, hogy ezt a nevet még tovább bonyolítjuk!

No kérem, szóval Zsombi Tábász Tábi, néha Távász Tábi (ami Nagyi szerint "Szevasz Csabi", Csabi pedig lenni Zsombi ápuká, meg Zsombi második neve, na de ezt már tényleg nem kéne belekeverni a megfejtésbe...). Matyi egyértelműen így hívja, sőt, már csak őt hívja így. Ha épp nincs nálunk, vagy mi nem vagyunk náluk (ami relatív ritka, tegnap azt hiszem 4 és fél órát sikerült itt-ott egymással tölteniük), akkor Matyi áll az ajtóban, kopogtat kifelé, és kiabál, hogy Tábász Tábiiiii! Meg tartja a füle mellett a kinyújtott mutató ujját, és hallgatózik, mikor moccan a nagy Ő. Vagy ha teheti, egyszerűen benyit hozzájuk. A garázsból a lépcsőházba lépve pedig kötelező jelleggel elkezdi ordítani bálványa nevét, és teszi ezt addig, amíg fel nem érünk a másodikra. Ami jelen tempónkban, valljuk be, nem két perc, így a szomszédoknak bőven adunk lehetőséget a tolerancia gyakorlására. Arról pedig már nem is beszélnék, hogy milyen, amikor Zsombi kvázi megérzi, hogy megérkeztünk a garázsba, és a lépcsőházba lépve Matyi Tábász Tábizását szinte azonnal egy, ha lehet még kellemesebb hangfekvésű Matyu-Matyuszizással tudja kísérni.

Éljen Zsombi, éljen Tábász Tábi!!! Meg az én kis Kazinczy Matyum!

0 megjegyzés: