Sok mindenért. Már rég kellett volna, és nem csak azért, hogy Júbán Viktó lekerüljön a címlapról. (Egyébként már rég nem aktuális, úgy tűnik, futó fellángolás volt Matyu részéről.)
Na, szóval ami írásra késztet, és amitől összefutott a könny a szememben:
Ülünk a kanapén, Matyi a "helyén" (ami ugye régen az én helyem volt, de elfoglalta az egyetlen lény, akitől még ezt is szó nélkül eltűröm), én mellette. Átöleli a nyakam, magához húz a maga kis férfias határozottságával és bika erejével, de aztán jön a szívfacsarás, könnyfakasztás. Arcára mutat, és kinyilatkoztat: Mindjárt jön ide az anyaszag!
Könnyfátyol, és közben eszembe jut, hogy ugrik be az egész gyerekkor, amikor megérzem Anyu 100 éve használt parfümének illatát, és megrettenek, megdöbbenek, hogy nekem is van szagom, ami majd 30 év múlva Matyicicában ébreszt remélhetőleg kellemes emlékeket. Hmmm.
Ha már írok, akkor gyorsan egy rövidet Apáról is:
Balcsin ülünk a teraszon, valamit eszünk (legyen reggeli, Matyi szerint úgyis minden nyami az).
Anya: Matyi, ki a te apád? (Azért tisztázom, a kérdést nem kétség szülte...)
Matyi: Az, ami ott ül.
Anya: Matyi, ki a te apád? (Azért tisztázom, a kérdést nem kétség szülte...)
Matyi: Az, ami ott ül.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése