Szombat reggel

Szombat kora reggel a család még 1-2 évig talán erősebbnek nevezhető férfi tagja úgy gondolta, nem vergődik tovább álmatlanul az ágyban (ezt soha nem fogom megérteni...), és elment vásárolni. Ezt természetesen a család másik férfi tagja egyből megérezte, benyargalt a szobába, bevetette magát az ágyba, kicsit bújt, meg anyaaaaaa, anyaaaaa-zott, aztán kiparancsolt az ágyból. Így reggel negyed nyolckor a család egyetlen, az alvással egészséges kapcsolatot ápoló tagja a következő beszélgetésbe keveredhetett:

Matyi: Anya, gyere, építsük meg a vasutat!
Anya: Matyi, várjuk meg inkább Apát, ő tud jó vasutat építeni!
Matyi: Nem, gyere, te vasutas lány vagy!

Utána szerencsére kiderült, hogy nekem csak csodálnom kell, ahogy ő épít. Így felhívhattam Apát, hogy adjak némi instrukciót a bevásárláshoz. Gondoltam adok Matyinak is esélyt a beleszólásra.

Anya: Matyi, Apa mit hozzon a boltból?
Matyi: Hááááááááááááát*, autóóóóóóóót ééééééééés gépet**!
Anya: ... (Csend. Mosoly.)
Matyi: Anya, ne nevess!!

Igaza van, komolyan kell venni, ha valaki ennyire rajong valamiért.

* Mostanában minden válasz így kezdődik. A kedvenc pedig: "Háááát, nemigen."
** Gépek alatt munkagépeket értünk, mi beavatottak. Valami csatornázási projekt, vagy mi miatt nagyjából a ház előtt dolgozik folyamatosan 5-10 gép, jó kis New Holland-ok, Liebherr-ek, Bobcat-ek. Matyi mindet nevén nevezi, és amikor ezen ledöbbenek, és megkérdezem, honnan tudja, közli, hogy "Hát oda van írva". Én meg ilyenkor persze elszégyellem magam, mert tényleg oda van írva. És a legaranyosabbat múltkor mondta, amikor a patak túloldaláról figyelhettük a fennforgást: "Anya, odanézz, milyen szép gépek!" Sárosak, rozsdásak, de Matyi szerint kevés szebb dolog van ennél a világon.