1-2 hónapja sláger volt nálunk Wall-E, párszor volt alkalmunk megnézni. Mint kiderült, Matyi valami hasznosat is tanult belőle.
Pár hete, bölcsiből sétáltunk kifelé, és Matyi meglátta a Holdat.
Matyi: Anya, ott a Hold!
Anya: Hol van Matyi? Nem látom!
Matyi: Ott van, a világűrben!
Matyi: Anya, ott a Hold!
Anya: Hol van Matyi? Nem látom!
Matyi: Ott van, a világűrben!
Ezt akkor annyira aranyosnak találtam, hogy feltétlenül le akartam ide írni, had mosolyogjunk majd rajta évek múlva is, de persze elmaradt. Tegnap este viszont Matyi eszembe juttatta!
Gyakran játszunk olyat, hogy az arcomba simítja (vagy ha épp olyanja van, veri) a hajamat, és nekem el kell fújnom, ami oltári vicces. Ezt addig játszuk, míg csuklani nem kezd a rötyögéstől. Aztán van egy másik rendkívül vicces dolog, amit úgy kell játszani, hogy Matyi fekszik a kanapén vagy a földön, én fölé hajolok, és hirtelen "lezuhanok", és az arcától öt centire áll meg az én arcom. Na, tegnap ezt a kettőt kombináltuk, lezuttyantam, majd Matyi felszólított a fújásra: "Anya, fújd, a világűrbe!" Igyekeztem, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerült.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése