Vidáman ébredtünk ma, ugyanis a szokásos "Anya dejeee, anyaaaaaaaaaaaa dejeeee, dejedejedejeeeeeeeeeee!" helyett a reggel csöndjét egyszer csak egy ajtónyikorgás, és halk csoszogás törte meg. Félkómában összemosolyogtunk Apával, majd vártuk a folytatást. (Én mondjuk elég gyorsan visszacsúsztam háromnegyed, majd egész kómába...)
Ki tudja, hány perc telt el, amikor a konyhából egyszer csak fiókhuzigálás, matatás hallatszik. Erre aztán a fittebbik szülő (nem én) ki is pattant az ágyból, és kivágtatott a konyhába. Ennek így visszanézve igazán örülhetünk, ugyanis elmesélése alapján a következő kép fogadta:
Mindenes fiók (amibe Matyi még nem lát be) kihúzva, Matyi kezében nagy olló, és a tarkóját, gallérját célozgatja "Cimki, cimki!" felkiáltásokkal.
Apa azt hiszem ott hirtelen teljesen felébredt. Mondjuk az ijedtségen túl kedves Matyitól, hogy ezt a szokásos "Anya, cimki, cimki!" problémát vasárnap reggel egyedül gondolta elrendezni. Utána gondolom betett volna egy TVD-t (igen, TV-n nézzük a DVD-t, így az mi más lehetne, mint TVD), és lenyomott volna egy-két gyümölcsöt. Mi meg aludhattunk volna. Így csak én aludhattam :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése