Anya tortát sütött

Két évvel ezelőtt egy (nem) kicsit büdi, de ügyes kezű aneszteziológus egy óriási tűt döfött a hátamba, melynek köszönhetően (és a pesszimista várakozások ellenére) 12 óra vajúdás után, és egy kengyelfutó gyalogkakukkot meghazudtoló energiával rendelkező fiúgyermek megszületése és felnevelése előtt nyertem úgy három-négy relatív nyugodt órát. Ezen esemény évfordulójának megünnepléseként ma tortát sütöttem.

És ha már sütöttem, úgy döntöttem, hogy a kis kengyelfutónak adom a tortát. Először is, mert nagyon szeretem, aztán meg ma két éves! És ha már ő kapja, akkor próbáltam olyat csinálni, ami jó eséllyel elnyeri tetszését. Így lett a torta “csocsikás”, nem is akármilyen, hanem Toblerone csocsikás. Mert nagyon bízunk a forrásban, és a nagynéniben is, aki már kóstolhatta, és aki szerint nyammm-nyammm.

No és hogy tovább növeljem az esélyt az elragadtatásra, ráültettem a tortára egy-két jószágot is. Konkrétan Micsi macsót, Majacát, Tiddiszt és Zsebi babát. Füjeeesz, Nuszi, Gaboly és Kanga Mama sajnos csak gondolatban lesz velünk.

Hamarosan kóstoljuk, aztán amint elfogyott, újévi fogadkozunk!